Két ég satujában

Helsinki nighttrain



A fák északra tartanak,

Mi délre.



A hálókocsi ablaka mögött

Fából épült állomások

Tűnnek fel egymás után,

Álomszerűen,

Havas tetejű házak

Füstölgő kéményekkel,

Aztán egy templom, egy temető

Világító mécsesei.



Elmosódott foltok a szemem

Előtt: leheletemé.



Egy jótékony kézre várok,

A te kezedre,

Hogy letöröld őket az idő

Láthatatlan üvegéről,

Mely idegen ujjlenyomatoktól ragad.



Mi délre, a fák északra tartanak.