Két ég satujában

A jég minimálzenéje




1.



Filmeket vittem vissza a könyvtárba –

Nem is néztem külön az egyik DVD borítóján

Fehérlő, szétterjesztett angyalszárnyra,

Így is éreztem szelét, és nem csak



Képletesen, valami időben valami időtlent,

A lélegzethez jutott levegő lélegzetét,

Ahogy a hegy mögött leszálló nap

Freskószín horizontja is valóságos volt,



Bár természete szerint folyton változott.

Könyvtár után átsétáltam a fagyott füvön,

Megriasztva egy téli bundát öltött vadnyulat,

És leereszkedtem a tópartra, hogy az



Elhagyatott strand partravonszolt,

Deres stégjén induljak haza: hallgatva

Közben a csipke-szilánkos jég finoman

Pattogó, ropogó, nyikorgó minimálzenéjét.



2.



Visszajöttem ide, a tóhoz, másnap este,

Hogy újra hallgassam a jég ropogását –

De a tó ezúttal hallgatott; ahogyan

Hallgattam én is. Fagyott fűcsomók



Meredtek ki a part homokjából, szárazon.

Aztán, amikor elindultam, hogy

Gyaloglással csillapítsam a jég némasága

Miatt érzett csalódást, észrevettem



A térfigyelő kamerákat. Elképzeltem,

Hogy egy talán nem is olyan távoli

Monitoron megjelenik alakom, mint

Ebben a versben: fekete-fehéren, szemcsésen.