Két ég satujában

A kemijärvi temetőben




Ezek a sírkövek itt:

Vadludak éjszakai tavon.

Ha megreccsenne egy ág a talpunk alatt –

Felrepülnének.

Zsebre dugott kézzel állunk

Egymás szélárnyékában.



Hópelyhek szellemei

Vesznek körül,

Amíg a márványba vésett,

Idegen neveket olvasgatjuk.

Ahonenek, Hakalák, Lehtok:

A föld tenyerébe temették arcukat.



Mókus szalad végig a kőkerítésen:

A természet örökmécsese.

Úgy érzem, mintha figyelne

Valaki. Hátunk mögött egy tó

Szürkehályogos szeme.